Nyári Napforduló

Nyári napforduló, leghosszabb nappal, csillagászati nyár kezdete

Nyári napforduló az a pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legkisebb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. A Föld északi féltekén a nyári napfordulóig a Nap delelési helye az égbolton délről északra halad, utána pedig északról dél felé kezd mozogni, és az év leghosszabb nappalát adja (következésképpen a legrövidebb éjszakát).

A nyári napforduló az északi féltekén idén június 21-én van, mely egyben a csillagászati nyár kezdetét is jelenti.

 

Azon túl, hogy június 21. a csillagászati nyár kezdete:

  • A Nap látszólagos égi útjának „legészakibb” pontján kel és nyugszik, ettől kezdve mintha egyre délebbről kukkantana be és búcsúzna.
  • Ekkor delel felettünk a legmagasabban, a látóhatár fölött 66 fokkal.
  • A napsugarak egyedül a mai napon érik hajszál pontosan 90 fokban a Ráktérítőt azon a ponton, ahol a napforduló pillanatában épp délidő van.

A nyári napfordulót követően a nappalok hossza először alig érzékelhetően, de csökken, az őszi napéjegyenlőségre (szeptember 23.) a sötét és világos aránya kiegyenlítődik, egyaránt 12-12 óra lesz. Utána már az éjszaka kerül túlsúlyba, a téli napfordulón, december 22-én alig nyolc és fél órán keresztül láthatjuk a Napot.

Pogány babonába fulladt

A nyári napforduló ősi ünnep az északi féltekén, szimbolikája egyértelmű: a fény győzelme a sötétség felett. A kereszténységben a nyári napfordulóra eső Szent Iván napja, Keresztelő Szent János ünnepe az V. században lett általánossá, A legrövidebb éjszaka misztériumának minden kultúrában központi eleme volt a tűz a tisztító, gyógyító és termékenyítő erejébe vetett hit okán. A Szent Iván éji tüzet az egyház később néhány országban az ördögi cselekedetek közé sorolta, de máshol tűrte, sőt hazánkban egyenesen szentelménynek tekintette. A XVI. és XVII. század fordulóján élt jezsuita Inchoffer Menyhért leírja, hogy Keresztelő János ünnepét

a magyarok szemkápráztató fénnyel és tűzgyújtással, tűz körüli ugrándozással és ünnepi tánccal, harsány nótázással ülik meg. Ez olykor már pogány babonába fulladt, amíg egynémely mérséklő rendelkezéssel végét nem vetették.

A meggyújtott tűz átugrásának egészség- és szerelemvarázsló célja volt, rituálisan zajlott. A Csallóközben például egy lány háromszor körüljárta és vízzel megszentelte a tűzrevalót, majd egy legény ugyancsak háromszor körbefutotta és égő fáklyával meggyújtotta, a tűz átugrása közben párosító és kiházasító dalokat énekeltek.

E dalok sokszor véget nem érőnek tűntek, innen származik a szólás: „Hosszú, mint a szentiváni ének”. Heltai Gáspár tréfásan tette hozzá: „igen hosszú a Szent Iván éneke, az ördög azt megkezdvén, el nem végezhette, hanem megfulladott rajta”.

Oldalainkat 41 vendég és 0 tag böngészi